| – Nekünk tetszett... – budapesti szemezgető | |
| juli | ma 16:20:59 | |
A „Ráncos asszony” és a „Hét testvér” 
Őszi mesénkben a „Hét testvér” semmiképpen sem a törpék fedőneve, épp ellenkezőleg, egy óriásról van szó. A Margitsziget egyik elképesztő platánjáról, amelyik hét elefánt-, sőt tyrannoszauruszlábnál is vastagabb, egymást ölelő, kerülő ágakból építette föl legalább 20 méter átmérőjű, zuhatagszerű koronáját. Ő az egyike azoknak a fáknak, amelyek még a kertészeti „platánkorból”, úgy 150 évvel ezelőttről megmaradtak, és még ma is remekül érzik magunkat a szigeten. A képen látható „Hét testvér” faóriás, nevét legendás elődjének köszönheti és tudomásom szerint az egyetlen olyan budapesti fa, aminek külön, a fafaj megnevezésétől eltérő, beszédes nevet adtak valaha Pest-Budán. (Nagyon érdekelne minket, ha tud valaki hasonló, mesebeli névről!!) Történt ugyanis, hogy József nádor, a sziget egykori birtokosa, aki lelkesedett a platánokért egy olaszországi útjáról egy gyönyörű tarkalevelű platáncsemetével tért haza és el is ültette az egykori nádori villa elé. A nádornak a magaválasztotta fa egyik szemefénye volt. Hanusz István írja: „Az 1838-i nagy árvíz idején karvastagságú lehetett, a jégzajlás azonban eltörte s a pusztulás után a kertész bekötözve, összeragasztva, támogatva, gondosan ápolgatva, remegve várta a nádort. József nádor könnyezve állt meg rongyokba takargatott kedvence előtt, de azután így szólt: Nyomorékot nem tűrök, fáj a veszteség, de tőből le kell vágni!- S levágatta. Hét ágat hajtott még az 1838-i tavaszon a csonka platán, a nádor mind a hetet meghagyatta és elnevezte a fát a „Hét testvérnek.” A Hét testvér – vagy ahogy később a nemzeti fellángolás nyomán nevezték: a Hét Vezér platán – a XIX. századi szigetjárok egyik legkedveltebb találkozási pontja volt. Krúdy Gyula is megemlékezik róla a Szent Margit, Szent Margitsziget című 1927-es írásában. „Sodródik az aranylevél, futamodik lábunk alatt a Hét Vezérek fájának termése, mintha már nem bírná őket vénségére eltartani. Igaz, hogy nagyon öregnek mondják őkelmét, hétágú törzséből napjainkban már csak három van meg, a többinek a helyén szurkos homok vagy odú, amelybe játékos gyermekek üldögélnek, mint valami bölcsőbe.” Tehát az egykori Hét testvér-ből 1927-re már csak három maradt, nevét azonban megörökölte a szigeti bejárótól nem messze, a szökőkút előtt álló csodálatos módon ugyancsak hétágú „unokája...” S hogy ki a Ráncos hölgy? Nos, ezt a nevet én adtam, az én legkedvesebb fámnak a szigeten. Ő egy vénségesen vén narancseperfa (Maclura pomifera), amely egészen biztosan az emlegetett 1838-as nagy árvíz előttről való. 
Egy hihetetlen túlélő: megdőlt, kanyarodott, ráncos törzse az emlegetett jégzajlás és rengeteg vihar, csalódás, bánat, de gyönyörű tavaszok emlékét is magán hordja... Irigylem a fákat, ahogy öregszenek, mind csak szebbek... | |
| Megjegyzések (0) | Új megjegyzés | |
| MSE | 2010-09-04 16:53:23 | |
Most meséld el... – Palotanegyed! 
A szeptemberi borongós napokon keresve sem találhatnánk jobb időtöltést, mint a könyvolvasást, a nagymamával egy délutáni teázást vagy a családi fotóalbum rendezgetését. Külön jó, ha mindennek – az élményeken túl – kézzel fogható eredménye lesz. S most ismét lehet: a Palotanegyedhez kötődő történeteket a Civilek a Palotanegyedért Egyesület által meghirdetett Mesél a Palotanegyed pályázatban lehet megörökíteni – immár második alkalommal. A részletes pályázati kiírás itt olvasható! Még majdnem egy hónap a határidőig! Kezdődhet a gyűjtögetés! | |
| Megjegyzések (1) | Új megjegyzés | |
| szabolcs | 2010-09-01 16:57:37 | |
Zsinórírás Bár az időjárás már eldöntötte: tényleg elkezdődik az ősz, gondolom, rajtunk kívül is sokan akadnak, akik szeretnének még néhány napot, hetet hozzácsapni a nyárhoz.
Főleg az iskolakezdés tudja ilyenkor nyomni az ember vállát – az előre elképzelt unalmas órák, dolgozatok, vizsgák és a táskába pakolt könyvek formájában is.Ezért sóhajtottunk fel mindannyian, hogy „de jó is lenne visszaforgatni az idő kerekét!”, amikor kiderült számunkra, hogy az 1600-as évek Magyarországán a tanév sokkal rövidebb volt. 1614-ben például a fiúk és a lányok elemi oktatásának legalább Szent Mihály napjától (szeptember 30.) Szent György napjáig (április 24.) kellett tartania és a tanulók „taníttatnak, számvesztésre, hitágazataira, a deák nyelv elementumaira”. Az oktatás egyébként a legtöbb helyen csupán két évig volt kötelező, s jellemzően csupán az 1800-as évek második felében vezették be országszerte a négy osztályt. A XIX. század közepétől viszont a tanév már szeptember elején (általában szeptember 7-15. között) kezdődött és május végéig tartott. A vizsgák rendszerint június elején voltak. A falusi iskolákban azonban a tavaszi és őszi vetés, kapálás és kukoricaszedés miatt az iskolás gyermekek 6-10 nap szabadságot kaptak, sőt egyes helyeken az őszi vásárokra is tekintettel voltak: két-három napos szünetet rendeltek el ilyenkor. A hajdani egyetemistáknak sem kellett szeptemberben megkezdeni az előadások hallgatását – ez derült ki az ELTE Btk történetében kutakodva –, a tanév ugyanis november 3-án ünnepélyes keretek között kezdődött el. Az előadások pedig csak néhány nap múlva indultak, s ezek csak csütörtökön, vasárnap és az egyházi ünnepeken szüneteltek, tanév végi szünet szeptemberben és októberben volt, nyáron nem, vagy csak kivételesen, július 22-től az un. kánikulai szünet idején, amikor az óraszámot csökkentették. Ez a szokás (a „kánikulai szünet”) Mária Terézia uralkodása idején megszűnt. Mária Terézia után egy évszázaddal, 1875. szeptember 5-én, a friss Vasárnapi Újságban pedig már több oldalnyi hirdetést találunk, mely a Franklin Társulatnál megjelent, nélkülözhetetlen, új kiadású tankönyveket mutatja be. Ott van Kordos Gusztáv örökbecsű tankönyve a „Módszeres útmutatás a tizedes- törtek tanításához a méter-mértékek alapján és a méter-mértékekkel való számolási mód, tanítók, szülék, és nevelők számára” címmel, vagy Vasvári Benő „Világtörténelem rövid előadásban. A legújabb történeti könyvekből tett jegyzetek nyomán, képezdék, polgári és felső leány-iskolák számára” című könyvecskéje. Olvasva a könyvcímeket, arra jutottunk, hogy bizonyára 135 évvel ezelőtt is éppolyan nehéz lehetett az az iskolatáska, mint idén… A Világhíradó 1936. áprilisi kiadásának egy részletével kívánunk szép tanévet mindenkinek – szülőknek és gyerekeknek is! És persze kikapcsolódásként szeretettel ajánljuk magunkat! | |
| Megjegyzések (0) | Új megjegyzés | |
| MSE | 2010-08-28 21:28:29 | |
Drótból Vaszilij-széket?! Majdnem. 
A mai újlipótvárosi kalandozásunk -melyet karöltve az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársával készítettünk elő - több szempontból is igazán jól sikerült. Először is nem esett! 
Másodszor is rengetegen eljöttek! Harmadszor pedig számos Bauhaus-bútorral lettünk gazdagabbak! (Igaz, nem valódiakkal, de ezeknek az értéke - legalábbis a számunkra - vetekszik a Breuer Marcell-féle bútorokéval!) 
Mindhárom fenti dolgot nagyon köszönjük, öröm volt a Pozsonyi Piknik rendezvényébe bekapcsolódni, valamint külön köszönjük Janikóéknak (két szék párban), Zsuzsának (lábtartós hintaszék), Gabinak (kis szék, kis asztal) és Attilának (nagy asztal) az ötletes csőbútorokat! 
Egyúttal ezúton tudatjuk, hogy nálunk is elkezdődik egy szép új világ: mostantól várjuk az egyéni jelentkezéseket '30-as évek modern életérzését bemutató Bauhaus-sétánkra! Időpontok itt! Mindenkit szeretettel várunk! 
| |
| Megjegyzések (0) | Új megjegyzés | |
| MSE | 2010-08-17 22:13:38 | |
Egy patinás pékség esete a modern bérházzal 
A mellékelt fotón a Glasner Ede Rt. Lipót-körúti pékségét reklámozni kívánó kis receptkönyv előoldala látható bizonyítékaként annak a ténynek, hogy egyáltalán nem mai az ötlet, hogy a sütés tudományának egyes alapreceptjeit – akár a zacskós sütőpor hátoldalán is – megosszák a gasztronómia titkaira éhes fejjel és bendővel ácsingózó háziasszonyokkal, elhúzva előttük a bennfentesség mézesmadzagát (enyhe képzavar, elnézést kérünk érte). A mai Szent István körúti Príma Pék helyén egykor működő híres pékség csak egy volt, a tulajdonképpen láncként működő és a Glasner dinasztia nevével fémjelzett sütő-és tápszergyár boltjai közül. A Glasner cégér 80-90 évvel ezelőtt a minőséget jelentette, övék volt – ahogy Krúdy fogalmaz – a Terézváros legnagyobb és „legjószagúbb, kalácsillatú” boltja, de volt üzletük a Pozsonyi út 4-ben, vagy akár a Tátra utcában is. A Glasner család sikere okán aztán lassan maga is, mint sokan a korabeli tisztes kereskedőfamíliák közül, egyfajta közszereplőjévé és hivatkozási pontjává vált a pesti közbeszédnek, innen tudjuk például, hogy az öreg Glasner meg-megfordult a az Andrássy úti Radocza kaszinóban, hogy aztán elhaladva az Abbázia kávéház előtt morogjon az onnan kiszűrődő politikai diskurzuson, vagy éppen azt, hogy a fiatalabbik péknek igen szépek voltak a lányai. Ez utóbbit Faludy Görgy azon története is alátámasztja, melyből az derül ki, hogy és miként találkozott életében először írónk a gumióvszerrel és mindezt hogyan fordította a Glasner pék lányai ellen (a történetet pikáns volta miatt itt nem írjuk le, de privátban bárkinek szívesen elmeséljük, vagy elolvashatja a Pokolbeli napjaim után-ban). Az mindenestre ide tartozik, hogy a Szent István körúti üzlet az egyik legnevezetesebb volt a lánc üzletei közül és több érdekes történetet tartogat. Mindjárt az első arról szól, hogy Ede pék bizony nem volt irigy a kemencéire, így aztán a környék cselédlányai az otthon megdagasztott kenyeret előszeretettel hozták ide kisüttetni, a hivatalos sütödébe. Szintén a pék szociális érzékenységére vall az a tény is, hogy a második világháborúban Budapest ostroma alatt is végig sütött, az ennivalót gyakorlatilag teljesen nélkülöző nagyvárosban, sőt karácsony táján még kalácsot is készített – a környékbeli gyerekek nem kis örömére. Végül tudhatjuk azt is, hogy 1956 zavaros októberében, a kijárási tilalom ellenére a pékség előtt két sor is kígyózott: az egyikbe kenyérért, a másikba diós csigáért és fánkért lehetett beállni, ami –ismerve a körülményeket- mindenképpen azt mutatja, hogy amit ebben a sütödében árultak az nem kis kockázatot is megért. És hogy mi köze van ennek a híres pékségnek Budapest modern bérházaihoz? A 30-as években, az első világháború elfeledésére, a Szent István körút mögött egy új világ kezdett épülni. Sorra tűntek fel a korábbi iparnegyed elhagyatott telkein a többszintes és többlakásos bauhaus stílusú, igényes lakóépületek a reményteljes jövő szimbólumaként. Nem véletlen, hogy a mai Újlipótvárost Új „Csikágóként” kezdték el emlegetni és több irodalmi tárca és újságcikk hivatkozási pontja lett. A környék kétségkívül legelegánsabb épülete pedig a Szent István park melletti Dunapark –ház lett, amelynek sarkán egyidőben nyitotta meg kapuit a Dunapark kávéház is, ahol az ablakokat jó idő esetén a földbe lehetett (és lehet ma is) süllyeszteni, ahol a szellőzőrendszer friss dunai levegőre cserélte a már elhasználtat és ahol esténként híres primadonnák énekeltek az úri közönségnek. És ahova a kenyeret és süteményeket egy bizonyos pékmester szállította… Az augusztus 28-án megrendezésre kerülő Pozsonyi Piknik rendezvényen Koldusból Királyfi címen kerül sor az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény és az ImagineBudapest ingyenes közös sétájára a Bauhaus Újlipótvárosban. Időpontok: 11óra és 14 óra Útvonal: Hollán Ernő utca- Katona József utca – Csanády utca – Pozsonyi út A séta hossza: 2 óra Előzetes regisztráció szükséges az info@imaginebp.hu címen További információk: www.pozsonyipiknik.hu | |
| Megjegyzések (0) | Új megjegyzés | |
| MSE | 2010-07-06 17:59:10 | |
Frissítő séta – avagy nyári (tudás)szomjoltó 
Egy forró nyári délutánon, július 2-án Budapesten, a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az ImagineBudapest által közösen tartott, (Tudás)szomjoltó című sétának három fő tanulsága volt: az egyik, hogy a csapvíz jóval olcsóbb, és legalább ugyanolyan egészséges, mint az ásványvizek, a másik, hogy Budapest tényleg a vizek városa, a harmadik pedig, hogy a vízre vigyázni kell. Szerencsére a több mint negyven résztvevőnek minderről nem ennyire száraz stílusban kellett értesülnie. Túravezetőnk, Szekeres Juli a Gellért Szálló előtti kútnál várta az érdeklődőket, és elsőként a sok vitát kiváltó, engedély nélkül épült forrásházat mutatta be, amelynek folyamatosan csordogáló kifolyói a nyolc legfontosabb budapesti gyógyfürdőt (Gellért, Rudas, Rác, Király, Császár, Lukács, Széchenyi és a pesterzsébeti) jelképezik. Az építmény az egykor itt üzemelt híres-hírhedt Sáros fürdő helyén áll, mely jóval kevésbé volt előkelő 1918-ban emelt utódjánál. Ugyanakkor vizének – legalábbis a Budapesti Napló, egy 1922-es cikke szerint – olyan gyógyereje volt, hogy felújításakor, sok tucat mankót találtak a padlásán, melyeket a gyógyultan távozók hagytak hátra. Azt, hogy az ásványvizek a szállítás és a PET-palackok miatt még környezetszennyezők is, ráadásul míg egy liter csapvíz körülbelül 40 fillérünkbe, ugyanennyi ásványvíz 50-200 forintunkba kerül, már túránk harmadik megállójánál, a Rudas ivócsarnok előtt tudtuk meg. A meglehetősen lehetetlen időben – hétköznap délelőtt 11 és este 6 között illetve 9 és 14 óra között – nyitva tartó vízlelőhelyen háromféle, még szinte forró, a földből egyenesen érkező gyógyvizet lehet megkóstolni. A rádiumos Juventus fiatalít, a kénes Attila és Hungária különböző hurutos megbetegedések leküzdésében segít. A csarnok előtt még alkalmunk nyílt felhajtani egy kortyot a vezetőnk táskájából előkerült keserűvízből is, amit hashajtó hatása miatt egész Európában fogyasztottak. A magyar keserűvizek története regényes, a 19. század második felében több vállalkozó kedvű forrástulajdonost tett gazdaggá ez az igen furcsa „nedű”. A körülbelül másfél órás séta utolsó állomása a Döbrentei tér volt, ahol a Benedek Elek emlékére emelt közkút vizét kóstoltuk meg, miközben Andacs Noémi további érdekességeket osztott meg velünk a vízről és értékéről. Ha a csap kinyitásakor olykor eszünkbe jut, hogy a Föld vízkészletének csupán egy százaléka iható víz, s a világon legalább 1,1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, talán ezentúl mi is elővigyázatosabban bánunk majd századunk olajhoz mérhetően értékes „folyékony aranyával”. További időpontok: 2010. július 16. (péntek), 17 óra – ingyenes tévéfelvétel 2010. augusztus 18. (szerda), 17 óra Találkozó: XI. ker., Gellért tér, kút Részvételi díj: 2200 Ft/fő, kedvezményes (diák, nyugdíjas, pedagógus) 2000 Ft/fő Kérjük, hogy részvételi szándékát jelezze: info@imaginebp.hu Mindenkit szeretettel várunk! | |
| Megjegyzések (0) | Új megjegyzés |
 |
Ismét teltház a Titkos kerteken !
06 1 326 25 20