Mint Pénzes írja „... rohamosan színesednek a virágcsokrok. Felvonulnak a lila kökörcsinek, kék csillák, tavaszi tőzikék, ibolyák, sárga gólyahírek, kankalinok. Virágvasárnapkor a barkák tűnnek fel, a nagyobbakat a kecske és szürkefűz, a kisebbeket, az ún. gyöngybarkákat az Alföld kissé nyirkos homokján termő cinegefűz szolgáltatják.
Májusban a tömött csokrokban árult réti szegfű, a nagy sárga, fészkesvirágzatú zergevirág kerül – főleg Buda környékéről – a piacra.”


(A kép forrása: Rapaics Rajmund: A magyarság virágai)
A fenti 70 évvel ezelőtti piaci csokrokban szereplő növények szinte mindegyike a védett fajok közé került mára, nem szedhetők, nem árulhatók. Mi, a mai városlakók csak kirándulásokon gyönyörködhetünk bennük, ha sikerül meglátnunk egy-egy tövet utunk során.

De itt van már tényleg a tavasz és eljön az ideje a tavaszi túráknak is. Hadd buzdítsam a túrázókat Eötvös Loránd szép szavaival, amelyeket a Magyar Tanítók Turista Egyesületének alapításánál mondott el, 1891-ben:

„Turista az, aki útra kel, mert foglalkozásainak egyformasága, gondjainak sokasága közepette, álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki ez álomkép eredetijét fáradtságtól vissza nem riadva keresi, keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jókedvét el nem veszti, hiszen örömét a keresés teszi."

Teltek az évek, a sok munka és az üzleti érzék meghozta gyümölcsét. Móry megteremtette az egzisztenciát, mellyel jó házból való leányt kérhetett feleségül. Kikapós neje két gyermeket szült neki: egy fiút és egy lányt. A kereskedő előbbit katonai iskolába, utóbbit a Váci utcai angolkisasszonyokhoz járatta. Mindeközben rendületlenül dolgozott boltja felvirágoztatásán. Móry János a marketing mestere volt. Lánya gyakran emlegette azt a nyári napot, melyen bátyjával komoly feladatot kapott: apja kiültette őket a bolt kirakatába, ahol egész álló nap görögdinnyét kellett enniük. Az élő reklám hatásosnak bizonyult, délutánra már alig volt valamennyi a bolt előtti járdára kiöntött, mázsányi gyümölcsből. Másik, a családi legendáriumban élénk emlékként őrzött húzása az volt, amikor hobbistaként termelt, korántsem elsőrangú bicskei szőlőjéből bort készített, azt palackozta, majd - Móri bor - feliratú címkével, a nagynevű borvidékhez méltó áron kínálta. Nem hazudott, csak épp azt mulasztotta el vevői orrára kötni, hogy a jól csengő �móri� itt nem pont azt jelenti, mint az ember első ránézésre hihette. Az üzlet, melynek komoly törzsvevői köre alakult ki, a két háború között fogalommá vált a környéken. A második világégés alatt is működött, csak Budapest ostroma akadályozta némileg a kereskedést.

A harmadik kép szomorú eseményt ábrázol. Móry és munkatársai épp egy élet munkáját számolják fel rajta. A háború után egy-két évig még működtethette üzletét, de az államosítás végül őt sem kerülte el. A dicsőséges évtizedekből alig maradt emlékül valami. Egy a boltban használatos, háromfokos létra, néhány gyarmati fűszeráru tárolására szolgáló pléhdoboz, cirkalmas aláírásokkal ellátott, kézzel írott ajánlólevelek, s három fénykép. Egy kitartóan és derűsen végigdolgozott élet dokumentumai. Az egykor fényűzően berendezett csemegeüzlet helyén ma kevésbé exkluzív kivitelű hobbibolt üzemel. Tőszomszédságában a Heinrich-udvar - még - áll. S természetesen az utca túloldalán ott magasodik, teljes pompájában, az Iparművészeti Múzeum. E sorok írójának, Móry János dédunokájának, ha arra jár, egy kicsit mindig összeszorul a szíve.

Végre eljött a bál napja, el az este is. Emmerling Károly, a redut akkori bérlője fényesen kivilágította a termeket, mégpedig, mint az ötvenkét év előtt kelt jegyzet mondja: az új divatú Milly-gyertyákkal, és hozzáteszi, hogy - de látszik, bálokra a viasz mégis alkalmasabb, tüzesebb fénye miatt.Tíz, majd tizenegy óra is elmúlt, és még egyetlen hölgy se látszatott a teremben. Batta Sámuel főszolgabíró ezt látva, csudálkozva fordult Berniczky Flóriánhoz.
- Hát valamennyi pesti asszony mind migrénes ma?
Festetics Dénes gróf meghallotta e mondást, és odalépett Battához, mondván:
- Semmi bajuk sincs bizony; de nem jöttek meg a párizsi ruhák, és így itthon maradának önkéntes Hausrestben
Wartensleben Sándor gróf huszártiszt éppen az utolsó szavak alatt lépett a csoporthoz, és kardjára ütve szóla:
- Na, pedig már csak nem marad a Frauenverein-bál asszony nélkül
Aztán sarkon fordult, és elhagyta a termet. Fiákerbe ült, és több ismerős házhoz elhajtva, nem hagyott békét, míg a nők, úgy, ahogy otthon voltak, el nem jöttek a redutba.
Sztrokay Antalnét, egy előkelő úrnőt, amint éppen otthon Gozsdu Emánuel ügyvéddel beszélgetett, rávette, hogy a vörös és kék kockás házi salüppjében (otthon összecsapott ruhadarab, "otthonka") menjen föl a redutba. Nem ütötte még az éjfélt, mikor a fényesen kivilágított terembe hatvan vagy hetven táncosnő gyülekezett össze, és miután a hangászkör Morelly Pesti farsangi emlékezet keringőjét rázendítette, és Szécsen Károly gróf, Radetzky-huszárezredbeli tiszt Csáky Gizella grófnővel megkezdte a táncot, csakhamar az egész terem telve lett otthoni ruhákban táncoló úrnőkkel.
A mulatság tetőfokára hágott, mikor megkezdődött a kisorsolás, és az urak mindenféle figurás tárgyakat nyertek. Nagy mulatság volt, midőn Rákóczy János Pest megyei aljegyző egy hosszú hálósüveget nyert, Bugát orvosprofesszor pedig egy sétapálcát az akkor divatos halálfejjel. A vacsora, melyet Zappa Károly francia szakács készített, hajnalig tartott, és utoljára olyan jókedv kerekedett, hogy a férfiak együtt is táncoltak. A jelen volt Teleki Domokos tréfásan toalett nélküli bálnak nevezte el ezt a mulatságot, és ezzel az egész 1840-i farsangon bosszantották az asszonyokat."

Hát így esett. S hogy a báli szezontól végképp búcsút vegyünk, kerestünk Önöknek két, az előző után majd száz évvel megrendezett bált is - egyet fényképen, egyet mozgóképen. A hangulat kedvéért.

Hogy a helyzet később sem változott, jól bizonyítja, hogy Ágai Adolf, Pest történetének huszadik század-eleji krónikása 1912-ben még úgy gondolta, a Dob utca, épp hallatlan züllöttsége okán, örökre el fog tűnni Budapest térképéről. A jóslat ugyan nem vált valóra, de az utca időközben azért mégiscsak elvesztett ezt-azt. Először a Dózsa György és Rottenbiller utca közti szakaszát, hogy az Damjanich utcaként éljen tovább, majd 1847-ben a Három előtagot is nevéből (így lett röviden Dob utca).
És ha már a veszteségeknél tartunk, talán azt sem rossz tudni, hogy a közeli Síp utca nevét sem a játékos kedvű, esetleg zeneszerető várostervező honatyáktól kapta, hanem az egykor benne lakó Sípos családról, csak éppen a képzőt lelopta róla a pesti köznyelv.

Az elmesélt első eset, hát még a többi óta is alaposan eltelt az idő, azóta a Dob utca észrevehető változásokon esett át, s talán a közbiztonság is jócskán javult benne. De én azért továbbra is inkább szedem a lábam, ha rajta járok.

S hogy 1936 novemberében a budapesti álkoldusokat hogyan" leplezte le" mozgófilm segítségével a bűnüldözés, arról íme egy bejátszás:

A Mária Terézia korától a 19. század közepéig tartó időszakkal foglalkozott leginkább, felkutatott régi iratokat, feljegyzéseket, és ezek alapján rekonstruált társasági eseményeket. Többek között bálokat is. (Na, itt futottunk mi össze.) Nem volt nagy szépírói tehetséggel megáldva, de azért olvasmányosak a leírások, rá lehet bukkanni egypár nagyon érdekes történetre. Mint például az 1840-es toalett nélküli báléra. (A Vay Sándor által írt Régi magyar társasélet című munkában ott a leírás; megéri felkutatni.) Versekkel is próbálkozott. Döntsék el Önök, megvolt-e hozzá a tehetsége. Egy rövid részlet (az utolsó versszak) A legszebb asszony dalaiból:

„…Legszebb asszony, kit annyian imádnak,
Kiért hajh! Annyi forró sziv hevül,
Ha nézlek, gyönyörtől mosolygok,
Míg pillámra két égő könyű gyűl,
Mert nemcsak legszebb, de a legjobb is vagy;
Megérted az én szegény lelkemet,
Melyet mindég mindenki félreismert, -
És tudod, hogy olyan az, minő a tenger,
Amely míg habja szilaj fodrokat ver,
Mélyen igaz gyöngyöt rejteget.”

Annyi biztos, hogy a 19. századi közvélemény fenntartással fogadta ezt a nőből lett férfit. Ráadásul nem is volt egyedül! Kortársa egy bizonyos Simli Mariska, egy másik ifjú hölgy, aki szintén verseket írogatott, és számtalan folyóirat kiadásán ügyködött. S hogy még cifrább legyen a történet, ő papi ruhában járt…
De ebbe már nem megyek bele. 2
Hogy mik (akarom mondani, kik) vannak! (Illetve: voltak.)

1: Két leány, Eger és Vidéke, 1889. nov. 12. 1-2.
2 :Megtette más: SALY NOÉMI: A reverendás írónő = Pesti csodabogarak, Ab Ovo, 2005, 115-157.

Irodalom: BORGOS ANNA: Vay Sándor/Sarolta: egy konvencionális nemiszerepáthágó a múlt századfordulón In = Holmi online kiadása, 2007. február
RICHARD VON KRAFFT-EBING: Psychopathia Sexualis, 1886.
Két leány, Eger és Vidéke, 1889. nov. 12. 1-2.
SALY NOÉMI: A reverendás írónő In = Pesti csodabogarak, Ab Ovo, 2005, 115-157.
VAY SAROLTA: Régi magyar társasélet, Magvető, 1986.

A Vízivárosban olykor úgy érzem, hogy a halárusok elfelejtettek összepakolni, s a sok hal még mindig valahol ott bűzölög a környéken, a Tabánban cigányzene hallatszik valahonnan, a Király utcán pedig éjszaka áll a bál, a mulatóknak se szeri, se száma a környéken. A belvárosban az elsuhanó autók között mintha egy-egy fiáker is felbukkanna, és amikor keresem a Hatvani utczában azt a megbízható szabót, szomorúan veszem tudomásul, hogy már nincs meg az üzlete. Az utcát pedig már nem is így hívják. Szóval résen kell lennem, nehogy megint pengővel akarjak fizetni a boltban, és hogy ne várjam hiába, hogy Jászai Mari megint fellépjen a Nemzetiben.
Bolondságaim átszövik a mindennapokat, nem tágítanak, én mégis örülök nekik. Mert így egy percig sem unalmasak a napok, bárhová megyek a városban, megnyílik előttem az idő, akár egy könyv, s én mohón falom az újabb és újabb fejezeteket benne.


Tartsanak velem, tartsanak velünk, itt, e megújult virtuális térben, s a valóságban is! Sétáljunk, képzelődjünk együtt! Mostantól honlapunkon időről időre megosztjuk Önökkel képzelgéseinket, szemezgetünk kutatásaink során begyűjtött igazi és ál históriákból, bemutatunk embereket, épületeket, sorsokat. Beszámolunk kalandozásainkról, tapasztalatainkról, sétáinkról. És izgatottan várjuk véleményeiket!